1956 Székesfehérváron

Fehérvári sortűz október 24-én:
A budapesti megmozdulások hírére Székesfehérváron is lelkes, főleg fiatalokból álló tömeg vonult utcára október 24-én. A tüntetők a József Attila úton haladtak, amikor az Államvédelmi Hatóság emberei két diákot kiemeltek, és az épületbe hurcolták. A tömeg azonnal visszasietett a Szabó Palotához, és társaik szabadon bocsátását követelte. Az épületből könnygázgránátot dobtak közéjük, amelyet ők visszahajítottak, így a gránát a karhatalmisták között robbant fel.
Az ÁVH-székházból ezután három hosszú géppisztolysorozatot adtak le, többeket megsebesítve vele. A Pirosalma utca sarkán álló, az orosz lakók védelmére kirendelt orosz páncélkocsi a lövéseket hallva tüzet nyitott a tüntetőkre.
Az ÁVH sortüze elől menekülőket hátulról kapta el a harckocsi gépágyúja. A lövöldözés következtében hatan vesztették életüket. Az áldozatok valamennyien fiatalok, 19-22 évesek voltak. A szovjet páncélos tüze a karhatalom embereit sem kímélte.

szfv_56_752x440

A sortűz áldozatai:
BERNÁTH KATALIN – 20 éves adminisztrátor, tanácsi dolgozó
CSANYI ÉVA – 21 éves, a vadásztölténygyár munkásnője
GUMPL JÓZSEF – 19 éves vasöntő munkás
JÓVÁRI IMRE – 26 éves rendőrtiszt
KARDOS PÁL – 26 éves rendőr tiszthelyettes
VERSEGI JENŐ BÉLA – 19 éves technikus

A súlyos sebesültek közül néhány:
BATICS JÁNOS – 20 éves, súlyos tüdőlövés
CSENDESI IMRE – 21 éves, hasi láblövés
FODOR IMRE – 21 éves, láblövés
KISS JENŐ – 19 éves, láblövés
LÉBÉNYI JÁNOS – 16 éves, tanuló, lövés
PUNCZI MIHÁLY – 16 éves, tüdő-has lövés
SPREISER IMRE – 20 éves fejlövés.

Rajtuk kívül sokan mások könnyebb sérüléseket szenvedtek, azonban érthető okokból letagadták.

Az elkövetkező napokban Fehérvárról egymástól függetlenül is többen felutaztak Budapestre, segíteni a forradalmárokat, ki-ki a maga módján: fegyverrel, étellel, szállítmányozással.

A forradalom leverése november 4-én:
A szovjet erők körbevették a várost, és tüzet zúdítottak stratégiailag fontos pontjaira, továbbá minden olyan helyre, ahol katonákat, őrséget lehetett sejteni: a Tiszti klubra (itt volt a nemzetőrök központja), a 17-es laktanyára, a hadtestparancsnokságra, a pártbizottság házára, a postára, a megyeházára és a vadásztölténygyárra.

November 4-én hajnalban elhunytak, áldozatok, hősök és mártírok:
BERGHAMMER JÓZSEF – 63 éves civil portás! Felemelt kézzel próbálta menteni a Magyar Király Szállóban lévőket. Végeztek vele.
FÜLÖP JÓZSEFNÉ – 47 éves civil takarítónő. Munkába menet lőtték agyon.
GÁNYA GÉZA – 20 éves kocsis, civil nemzetőr
GRAJACZKI ISTVÁN – 18 éves ipari tanuló, nemzetőr
HERCEG TIBOR – 35 éves, Főhadnagy honvéd tiszt
SZABÓ JÁNOS – 18 éves ipari tanuló, nemzetőr
TÁNCZOS ISTVÁN – 21 éves Muszos honvéd

A vadásztölténygyári R-40-es rádiós kocsira zúduló szovjet tűz áldozatai:
JÁKI ISTVÁN – 21 éves, híradós
KÉRI JÁNOS – 24 éves, civil kelmefestő
NAGY RUDOLF – 24 éves tizedes.

Ők tartották a kapcsolatot a hadtest parancsnoksággal.
A Tiszti Klubnál áldozat 15 fő, 2 mártír kivégzett.

Magányos hősök és áldozatok:
DARÓCZI SÁNODR – 27 éves honvéd alhadnagy, forgalom irányítás közben gázolta halálra egy szovjet harckocsi a Stop bisztrónál
BODOKI PÁL – rendőr őrmester, maroshegyi körzetes, a Nemzetőr örsön szolgálat közben végeztek vele az örssel együtt.
NÉMETH LÁSZLÓ – 21 éves, honvéd, felemelt kézzel, megadás után lőtték le Börgöndön
ADOLF JÓZSEF – 22 éves, Muszos honvéd a Megyeháza oszlopai közül próbálta feltartóztatni a szovjet páncélost, de az végzett vele
FARKAS ISTVÁN – 21 éves, Muszos honvéd, a Hadkiegészítő Parancsnokság bejáratánál szolgálat közben halt meg.

Végül az öreghegyi fegyveres csoport két parancsnoka:
BABOLCSAI JÓZSEF – 54 éves, csapos
MOLNÁR SÁNDOR – 25 éves, bányász, nős két gyermekes, nem mutatott megbánást.

Kettejüket 1957. június közepén letartóztatják, majd decemberben szervezkedésben való részvétel vádjával elítélik. Másodfokon 1958-ban szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával kötél általi halálra ítéltetnek, amit márciusban a Kisfogházban végre is hajtanak.

Velünk maradnak! Nem felejtjük őket!